Valami olyasmi az őrültség meghatározása, hogy ugyanazt csináljuk újra és újra, de közben más eredményre számítunk. Nem vagyok őrült. A hangok is ezt mondják. 😀

Isten. Különös a kapcsolatom vele. Szeretnék hinni egy felsőbb rendező erőben, meg nem is. Szeretném azt gondolni, hogy a magam ura vagyok, s nem kozmikus erők játékszere. Máskor pedig annyira erőtlennek és tehetetlennek érzem magamat, Szar az életem? Én tudok rajta változtatni. Nincsen munkám? Én tudok újat keresni. Elhagyott a párom? Én tudom ismét megtalálni. Van egy ateista barátom. Sikeres az életben, mert nem várja, hogy a szájába szálljon a szent sült galamb.😇

A kodifikált vallásoktól amúgy is a hideg futkos a hátamon, hiszen csak az emberiség tud a szeretet és együttérzés nevében milliókat lemészárolni. Van az EGY igaz Isten, ami pont az enyém, csak az én könyvemben leírt ideológia a helyes, aminek az alapelve a szeretet ugye, de aztán ha nem hiszel benne, akkor dögölj meg a legborzalmasabb módon.

Tudjátok, hogy melyik a legőszintébb vallás? Szcientológia. Az legalább nem hazudik, hogy csak egy célja van, márpedig a pénz csinálás. Az ideológia csak maszlag ezek mellé.
Istenben hinni. A létezésében? (Egy szakállas fazon fehér klepetusban, aki eléggé hajaz Morgan Freemanre ott ül egy felhőn?) Vagy abban, hogy segít rajtad? Mindig csak a bajban keresed. Miért érzed jussodnak, hogy segítsen rajtad? Ez a dolga? Szar munka, én sem csinálnám. Az afrikai éhezőket sem emeli ki a szarból varázsütésre, vagy a Kínában haláltáborba zárt ujgurokat sem szabadítja fel.Álljunk be a sorba.

De ami jobban érdekel az az, hogy mitől érzed magadat olyan különlegesnek, kiválasztottnak, hogy a Te bajodon segítsen? Szerintem előbb magadban kéne hinned, magadon segítened, mielőtt az égből várod a a megoldást. De ahhoz meg kéne mozdulni.