Állt itt az ajtóm előtt egy zöld rendszámos Don Pepe Vegán futár autó. A pusztító című film jutott róla eszembe. 1993-as darab. Tudjátok Sylvester Stallone, Wesley Snipes, Sandra Bullock és a 2030-as évek bárgyún elképzelt víziója a 80-as, 90-es évek posvány…távlatából.
Pont úgy, mintha a Blade Runnert megforgatták volna egy kis LSD-ben és egy harántfekvéses sün hányta volna ki. Jó kis hétvégi popcorn mozi.Azoknak az fiataloknak, akiknek kimaradt ez a popkulturális sokk, valami ilyesmi a sztori: a jövőben járunk, tökéletes utópia van, kagylóval törlöd ki a seggedet, mindenkinek van munkája, káromkodásért bírság jár, a bűnözőket meg jégre tették. 🥶
Azon túl, hogy Snipes egyik legjobb alakítását láthatjuk a filmben, megtudjuk, hogy ebben a szép új világban világban a Pizza Hut maradt az egyetlen gyorsétteremlánc, de pizza nincs, hiszen mindenki baromira egészségesen él. (Valahogy ezekből a fancy életmód tanácsadó könyvekből mindig kimarad, hogy a lelki egészség titka néha istentelen mennyiségű szénhidrát és bor.)

Na ebben a kipolírozott társadalomban az emberek a csatornában bujkáló alvilágból eszik a patkányból készült hamburgert és isszák a sört. 😓 Ez érzésem van a vegán Don Pepétől. Ambivalens a létrehozásának céljával. Tegyük hozzá, hogy az a hely amúgy sem az olcsó étkezésről volt híres. Amikor szóbakterül az infláció nálam egy beszélgetésben, mindig a Don Pepét hozom példának. Gyerekkoromban – egy jó 15 évvel korábban, az 55 centis családi pizza volt vagy 2700 jó magyar pezó. Na, most ez van 6500-7000 forint között. Gyerekként az óriási pénz volt, most meg még inkább. Bele sem gondolok, hogy milyen lehet a vegán árlista, amiből a zöld rendszámos autóra telt. Lassan a patkányburger is túl drága lesz. 🤬