Van az a mondás, hogy egy cápa, meg a koi ponty csak addig nő, ameddig a környezete engedni hagyja. Az óceán végtelenjében a mozgástér nem probléma, azonban egy akváriumban már más a helyzet. Gyerekkoromban misztikusan imádtam a koi halakat. Amikor apukámmal mentünk kerteket építeni, akkor rendszerint az elkészült halastavakba kerültek ilyen halak.

Néha nincsen különbség az ölelés és a fojtogatás közt. Amikor nem tudunk dönteni egy hamburger és egy tonhalas szendvics között, az életnek akkor is van értelme. Nincsen ezen mit vitatkozni. A szabadság, csakis perspektíva kérdése.

Mesekönyv lesz egyszer. Ilyen, és ehhez hasonló képi világgal.