December 11-e, 11 óra van. Havazik. Ilyen gyengécske havas eső, de azért ez is több, mint a semmi. Annak kell örülni, ami van. Azon gondolkodtam pár napja, hogy lassan felnő egy generáció, aminek tagjai már csak a médiában találkoznak a hóeséssel.
Lehet, hogy vannak olyan gyerekek, akik a Fortnite-ban játszottak már havas tájon, de még talán sosem volt alkalmuk a szabadban hógolyózni, vagy szánkózni. Aztán vannak azok a reklámok, meg filmek – főleg így az ünnepek előtt, amelyekben zúg a hóesés. Ez a valósággal már nincsen köszönőviszonyban sem.
Gyerekkoromban – a vad kilencvenes években, még voltak hűvös, havas telek. Hiányoznak. Van helyette eső, meg ilyen posványos, enyheség. Tegnap vettem úszósapkát. A sportboltban végigsétáltam a téli sportfelszerelések között. Azt hiszem, hogy ezek a legoptimistább sportok, mert azt feltételezik, hogy fog még esni hó. Valami végleg elveszett.