Eléggé ambivalens mostanában a létezés. Az üzenet összekavarodott. Itt élünk ebben a poszt-#MeeToo világban, ahol fiatal lányként kurvára dühös vagy és arra vágysz, hogy a barom férfiállat ne csak egy darab szexi húsnak lásson, ne fütyüljön utánad az utcán, ne tapizzon, hanem vegyen végre emberszámba, ám közben a seggedről, vagy a dekoltázsodról kirakott képek milliószámra hozzák a megtekintéseket. Fel vagy háborítva, hogy tárgyiasítanak az utcán, miközben a digitális térben önként és dalolva teszed meg magaddal ugyanezt. Szeretnéd, hogy tiszteljenek, meg szeressenek, miközben saját magadat sem tiszteled meg annyira, hogy ne csinálj magadból ócska cafkát. Hiszen nagyon, de nagyon jól esik az, ha egy képedre nem tíz, hanem mondjuk tízezer tetszik jön. Persze, hogy nem azt fogod kirakni innentől, hogy éppen mit olvasol, vagy nem egy érdekes dolgot kapsz lencsevégre valahol a városban, hanem odaállsz az egész alakos tükör elé, magadra zárod az ajtót, hogy nehogy anyád meglásson, és már gombolod is ki a blúzodat.
Hogyan is csinálhatnád máshogyan, amikor ebbe a filterezett valóságba szocializálódtál bele? Tizenhárom éves korod óta megrögzött narkósként pörgeted az Instagramot, példaképeid az idióta influenszerek TikTokon. Elhiszed, hogy csak akkor érsz valamit, akkor szeretnek, hogyha népszerű vagy ezeken a helyeken. És ennek a legkönnyebb módja, ha kitárulkozol. Úgy szívod magadba a lájkok és szívecskék okozta dopamin dömpinget, mint azok az elkeseredett kábszeresek, akik a bankkártyájukkal porítják szét a kokaint, amikor érezni akarnak valamit. Mert már nem éreznek semmit, csak a beteges üresség tátong bennük.
Egy másféle ürességbe, a tinédzser lét valóságába és célkeresésébe, a jellemfejlődés legérzékenyebb szakaszába gázolt bele páros lábbal a közösségi média. Talán sosem volt még ennyi szorongó, depressziós, saját magának is ártani akaró tizenéves, mint manapság. A probléma az, hogy igazságot, valódiságot és értéket adunk a lájkoknak, szívecskéknek, miközben azok egy hamis és kiüresedett, nem létező világ jelképei. Az Instagram egy torz tükör, ami sosem fog valódi képet mutatni. Miért is mutasson? A valóságot nem lehet eladni. Ott nincsenek szponzorációs tartalmak, meg mikro- és makroinfluencerek, akik rádtukmálák a szarjaikat miközben a testük a reklámfelület. Helyette kapsz egy olyat, ahol semmi sem az, aminek látszik, és meg fogsz őrülni, bele fogsz golyózni, hogy a valódi életed semmilyen módon nem rezonál ezzel. Közben a trend abba az irányba tolódott, hogy a minőségi tartalom nem versenyezhet a seggekkel és a csöcsökkel. A többség nem könyvajánlót, vagy mély filozófiát keres a közösségi médiában, hanem instant kielégülést. A magamutogató tinilányok, pedig tálcán kínálják ezt.