Jó dolog a magány, csak néha kevesebb kéne belőle, máskor meg több.

A legelcseszetteb dolgok egyike, amit az univerzum művelhet, hogy engedi hogy megismerd a jó embert, csak rossz időben. Mindig csak rossz idő van. Mindig van valami szar az életben. Most így nem jó, máskor meg másért nem. Ha más nem akad, akkor a nyugtalanság a nap végén miután leoltom a villanyt és lehúzom a redőnyt. A sötétben csak a saját gondolataim maradnak, meg a nyugtalanság, hogy bár minden porcikám kínkeservesen szeretné, hogy máshogyan legyen, de végezetül minden döntésnek a kimenetele ugyanoda vezet: két méterrel a föld alá egy szűk fadobozban, vagy ha a fennhéjázó élet úgy keveri a lapokat, akkor egy márványfalba kiállítva instant porkakaó állapotban kiteljesedve. Egyszer cipeltem urnát. A lélek súlya lehet, hogy csak 21 gramm, de ez az érzés örökre velem marad. Van a porlasztott embernek egy meghatározhatatlanul furcsa szaga. A jelentéktelenségnek a súlya papírnehezék csupán a végtelen tükrében. Az életnek egy igazsága van a sok közül: mindig van lejjebb. Aztán a sok ásás után előbb a sátánnal pacsizol a pokol mélyén, majd utána kikötsz valahol Kínában. A legmélyebb gödör egyszerre a legmagasabb hegycsúcs is egyben. Minden attól függ, hogy merről nézzük.

Elég sok önjelölt hercegnőt láttam az évek alatt. A toronybazárt fajtát. Saját elméjük zárta be őket oda. Herceg helyett meg maradt a Shrek. Remélem egyszer rájönnek, hogy ez mekkora kincs.

Egyszer szopattam öltönyzakóban. Mélytorkosan. Talán 22 éves lehettem. Reméltem, hogy 32 évesen azért a létezés majd másféle formában, vagy legalább máshogyan lesz. Az esszencia lényegében ugyanaz maradt: szeretnék szeretni, viszont minden struktúra és forma azon van, hogy csak baszakodás legyen. Pont úgy, ahogyan Trinity említette a Mátrxiban: megszoksz, vagy megszöksz. Én előbb szökni, aztán szokni próbáltam, de a végén csak szopás lett belőle.
Szóval a lány a szoba közepén térdelt egy kispárnán bekötött szemekkel. A lány könnyebben elhitte, hogy szeretetet kap orális szexért, pedig csak a gecim csorgott le az arcán. Ezért önmagában még senki sem térdel le, viszont a szeretet vélt vagy valós érzése pedig minden ökörségre rávesz. Mindenki szeretetre vágyik. Én is. Szóval mélytorkozás után jár a forró csók a homlok közepére. Akkor is ha ez cseszett módon demagóg. Ám a törődésnek több manifesztációja létezik. Az enyém a torkon ledugott farkammal jár együtt. Öltönyzakó nélkül. Mindig van valahogy.