A 69-es szekrény áldomása
Uszodába menet, ha tehetem a 69-es számú szekrényt választom magamnak, ahová a ruháimat tudom pakolni. Ha rossz kedvem is van valamiért ez rögtön megmosolyogtat, amint ránézek. Vicces, amolyan egyszerű, talán kicsit alpári, altesti módon.
Volt a tegnapi napnak egy kellemes bája amikor a várost egyszerre özönlötte el a sok boldogan őrjöngő brit turista, akik a Hungaroringról jöttek vissza végeláthatatlan sorokban, és visszhangozva üvöltötték a We Will Rock You-t a Queen-től az Örs Vezér tere aluljáróban. 😎
Ezt koronázta meg a cukiságfaktort ezerszeresen túltoló babarózsaszínbe öltözött emberek sokasága, akik a Barbie film premierjére mentek, vagy onnan jöttek. Mondjuk filmtörténetileg is rendhagyó volt a tegnap, hiszen a Barbie, és Christopher Nolan-féle Oppenheimer is egy napon került vászonra. Nolan maradandót alkotott már megint. Ajánlom a filmet nagyon.
Lehet, hogy ez egy kicsit megosztó lesz, meg sokakba belegázol, hiszen baromi mainstream, azaz fősodrú lett alternatívnak lenni és menni arra, amerre a tömeg megy, de én nem igazán szeretem az alternatív zenét, mint műfajt.
A magyar alternatív zene, az meg számomra a valódi kín és szenvedés. Tinédzserkoromban sem értettem, hogy mit esznek ezen a csajok annyira. Sőt ki is voltam nézve a közösségből a suliban rendesen, hiszen akkor élték virágkorukat ezek a valamik. Szóval ha valaki meg akar kínozni egy BDSM szeánsz alatt, csak indítson el valami playlistet, amin ilyen zene szól. 😨
Azt érzem, hogy nincsen ezekben a dalokban ritmus meg ütem meg struktúra, és művészeti értékük valahol egy eldobott kólásüveg és félig megrágott szendvics között van valahol. Ez az egész kimerül annyiban, hogy a trendin nyírt hajú minden ellen is lázadó faszi, vagy pár életunt képű belvárosi ökokommunista hippi csaj felmegy a színpadra, vesznek egy nagy levegőt és vagy teljesen életunt képpel, vagy mindenféle cucctól a hetedik mennyországban, vagy tüdőből torkaszakadtával elkezdenek üvölteni egy valami random hosszú mondatot, ami éppen arról szól, hogy mit látnak, mit éreznek, mit ettek reggelire és azt milyen formában szarták ki, na meg, hogy milyen a közlekedés, illetve mennyire kibaszottul derogál a rendszer, meg hasonlók, aztán alá nyomnak valami alap ütemet és ennyi. Puff. Közben levegőt meg a seggükön vesznek, vagy nem tudom. 🤔
Belegondolva ez nem is nagy was ist das. Ketten, vagy hárman üljünk le egy asztalhoz, a dominánsabbak kezdjék el ütemesen verni az ütemet, én meg felmondom a hosszú mondatot, amiben az van, hogy tegnap kurva meleg volt, és várom már az esőt, és szeretem a bőrből készült korbácsomat, meg a fából készült fenekelőmet. Tessék. Erotikus alternatív zene. Hol a platina lemezem basszus?
No Comments