Lassan itt a karácsony. Pár napja leesett az első hó. Illetve csak ilyen latyakos vacak, havas eső esett. Semmi hideg, csak ez a langyos szar. Kinyírtuk a telet.
December 11. 11 óra. Havazik. Ilyen gyengécske havas eső, de azért ez is több, mint a semmi. Annak kell örülni, ami van.
Megvették egy képemet, és 80x60-as méretben kilógatták egy BDSM stúdió falára. Sőt, mi több, nem is előre legyártott képet vettek meg, hanem kérésre csináltam egyet.
Van az a mondás, hogy egy cápa, meg a koi ponty csak addig nő, ameddig a környezete engedni hagyja.
Az egyik villamosmegállós cityligher táblán azt olvastam, hogy Akkád születésnap, Árkád születésnap helyett. Pislogtam, hogy na, hol a fenében van Sarrukín akkád uralkodó megünneplése? Ott a helyem.
A Szürke 50 árnyalata csak azért romantikus, mert a faszi gazdag. Ha a srác szegény, vagy legalábbis kevésbé kitömött lenne, akkor a lány már ráhívta volna a hatóságokat. A tanulság az, hogy aranyat ásni kurva nehéz a sötétben.
Ma ismét be kellett feküdnöm az MRI gépbe. Van valami csodaszép bája egy ilyen szerkezetnek. Micsoda páratlan intellektus kellett hozzá, hogy valaki kitalálja azt, hogy miként lehet radioaktív sugárzás nélkül belenézni az emberi testbe.
Miközben ezt írom, az egyik szomszédomat megint a kilencedik felhőig kényeztetik éppen. Nem igazán érdekelne a dolog, csak hát gangos társasház, belső udvar, eléggé jó az akusztika
Van abban valami extra adag flegma parasztság, hogy valaki a vasúti peronon a dohányzást tiltó tábla alatt pöfékeli azt a mocskos halálpálcát. Eléggé utálom ezt a szokást.
llt itt az ajtóm előtt egy zöld rendszámos Don Pepe Vegán futár autó. A pusztító című film jutott róla eszembe. 1993-as darab. Tudjátok Sylvester Stallone, Wesley Snipes, Sandra Bullock és a 2030-as évek bárgyún elképzelt víziója a 80-as, 90-es évek ...